KETTEN EGY VÁSZNON

Gödri Matilda és Balogh - Kovács Viktória 

Egy közös kiállítás megannyi meglepetést tartogathat. Nem csak azért mert eddig nem látott alkotásokat ismerhetünk meg, hanem azért is mert a várakozás és felfedezés kiváncsisága hatja át magát az eseményt is. Két művész összefogása és szimbiózisa abból a megfontolásból és megérzésből is fakadhat, hogy ráeszmélnek az együttműködés szépségére. Felismerik az inspiráció erejét és a gondolat szabad áramlásának útját. Ez a felismerés nem a kollektív tudat evolúciójának elkerülhetetlen lépcsőfoka, hanem egy magasabb szintű társulás. 

Gyakran úgy érhető tetten hétköznapi formában, hogy az elkezdett mondatot ( gondolatot ) - a másik befejezi. Valójában ezen a kiállításon pontosan ennek lehetünk szemtanúi. Mit gondolt? Mit érzett a másik? - Amire könnyedén, szinte magától érthetően rá tudok kapcsolódni. Mintha egy nyelvet beszélnénk - fogalmazhatnánk úgy is. És tényleg így van. A szavakon túl a festészet nyelve, a mi közös nyelvünk. Értjük és érezzük egymás szándékát, a még ki nem mondott gondolatokat. Érezzük a közelséget és a távolságot is. Érezzük azt hogy mikor kell megszólalni és mikor kell csendben maradni. Érezzük, hogy mi az elég és azt is, amikor még hozzá kell tenni. Érezzük a közös alkotói folyamat ritmusát. 

Érezzük a várakozás örömét a másik reakciójára, - mint amikor karácsonykor izgalmasabb adni és nézni, hogy hogyan örül a másik - valójában ez az önzetlen felemelő pillanat amiből szinte rögtön visszakapunk egy emelkedett hangulatot, egy szeretetteljes állapotot. Az adás szépségét. 

Ha ezt művészként a festészet - emberként az élet-  nyelvére kellene lefordatani, akkor teret és bizalmat adunk a másiknak, hogy kiegészítsen és emeljen bennünket. Emeljük egymást! Különben, hogyan is lehetne vállalkozni egy közös kiállításra, ahol bizony az elképzelések és szándékok gyorsan változhatnak. 

A rivalizálás jelentéktelenné kell zsugorodjon és a támogató közegnek, inspirációnak kell a helyére lépnie, hogy két művész alkotói habitusa elférjen és teret kapjon egy vásznon. Minden egyes mozdulat - ecsetvonás - színválasztás - azt feltételezi, hogy kapcsolódási pontot adunk egymásnak és biztostjuk a másikat afelől hogy beérjen bennünket. Innen aztán ismét tovább tudunk haladni a megkezdett közös úton. 

Sok ilyen példát láthatunk magunk előtt az élet szinte minden területén. A mágánéletünkben, egy harmonikus párkapcsolatban, - vagy a sportban, - ahol a csapatjáték és az egyéni teljesítmény szimbiózisa vezet sikerre, - vagy akár egy festészeti kurzuson, ahol a mester megosztja a tapasztalatait és inspirálva tanít, Ezáltal felfedi és átadja a mesterség titkait és az alkotás örömteli pillanatai felé irányítja lelkes tanítványait.  Kiváltképp fontos a tudás ilyen formában történő tovább örökítése, hiszen mindkét művész közös mestere - Gasztonyi Kálmán így indította el két tanítványát ezen az úton. Matildát és Viktóriát beavatta a festészet rejtelmeibe és akkor még talán Ő sem sejtette, - bár gondolom titkon remélte - , hogy tanítványai az Ő értékeit is tovább viszik és erre a szilárd szakmai alapokra építkezve,- egy közös kiállításon mutatják be alkotásaikat. 

Ebben a formában ez a kiállítás nem pusztán egy képmustra egy kávéházi szegleten, hanem egy gondolat ébresztő festészeti és emberi párbeszéd amely egyben egy kis útmutató is mindannyiunk számára - az egymáshoz való viszonyulás - a bátor önkifejezés megosztása - a nyitottság és elfogadás tekintetében. 

A KETTEN 1 VÁSZNON kiállítás azt sugallja, hogy számíthatunk egymásra - és bár az úton járva néha úgy tűnik - de mégsem vagyunk egyedül.. 

Gödri Matilda és Balogh Kovács Viktória kiállítása .