UTAZÓK - PASSENGERS

" El lehet utazni egyik pontból a másikba, mondjuk vonattal. Lehet lépkedni az idősíkok között, azt már régóta tudjuk, hogy a válasz a világmindenségre éppen negyvenkettő." Balog Péter

UTAZÓK

"Bizony inog e világ,

semmi meg nem tartja,

fut, hanyatlik, omladoz,

ki segíthet rajta?"

– hangzik el a Carmina Buranaban, Garai Gábor fordításában.

Néhány fenséges kép, melyek őszinte pillanatokban készültek. Amikor az alkotó nem azt tartotta szem előtt, hogy valakinek meg kell felelnie. Vagyis egyvalakinek igen: saját magának. Hogy merjen aznap este tükörbe nézni, meg holnap este is. Ahogy József Attila is írja: "Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam." Aztán ahogy felnő az ember, személyes érzései másodlagosak lesznek, mert bizonyos társadalmi normákat be kell tartani. Pedig nagyon is szükség van az őszinte pillanatokra, amikor – ha rövid időre is, de – önmagunk lehetünk, ha kell, koszosan, toprongyosan.

Utazók... Próbáljuk megemészteni. – Van itt nekünk egy igenévképzőnk az "ó" személyében, illetve a "k" sem elhanyagolható, mint a többes szám jele... El lehet utazni egyik pontból a másikba, mondjuk vonattal. Lehet lépkedni az idősíkok között, azt már régóta tudjuk, hogy a válasz a világmindenségre éppen negyvenkettő. Haladhatunk egy regény olvasásával lineárisan, de ha egy unalmas részhez érkeztünk, miért ne tekernénk bele; ha pedig nem emlékszünk valamire, miért ne lapozhatnánk vissza? Ki tiltja meg? Szabadok vagyunk, akár egy madár. Lemehetünk a Pokolba is, ha netán Danténak érezzük

magunkat, de akkor ne vegyük azt sem rossznéven, amikor megpillantjuk a Pokol kapuján a nem túl barátságos feliratot: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" Dante legalábbis nem retten meg tőle, pontosan azért, mert neki is céljai vannak, szilárdan hisz abban, amit elhatározott, és nem lehet megrendíteni.

Itt mindenki csak egy utazó. Nap mint nap fejvesztve rohanunk az orrunk után, menetrendszerűen, függetlenül attól, hogy épp mi történik körülöttünk. Talán öt percünk pont akad, hogy szusszanjunk, és a délutáni forgatagban megnézzünk egy Benes-képet. Talán, de nem biztos. Egy gondosan kidolgozott szerkezet apró alkatrészei vagyunk, melyben forog a kerék, csak forog, és senki sem tudja, hol áll meg...

                                                                                                                                   Balog Péter