KETTEN EGY VÁSZNON

Gödri Matilda és Balogh Kovács Viktória közös kiállítása

Egy közös kiállítás megannyi meglepetést tartogathat. Nem csak azért mert eddig nem látott alkotásokat ismerhetünk meg, hanem azért is mert a várakozás és felfedezés kíváncsisága hatja át magát az eseményt is.

Két művész összefogása és szimbiózisa abból a megfontolásból és megérzésből is fakadhat, hogy ráeszmélnek az együttműködés szépségére. Felismerik az inspiráció erejét és a gondolat szabad áramlásának útját. Ez a felismerés nem a kollektív tudat evolúciójának elkerülhetetlen lépcsőfoka, hanem egy magasabb szintű társulás. Gyakran úgy érhető tetten hétköznapi formában, hogy az elkezdett mondatot ( gondolatot ) - a másik befejezi. Valójában ezen a kiállításon pontosan ennek lehetünk szemtanúi. Mit gondolt? Mit érzett a másik? - Amire könnyedén, szinte magától érthetően rá tudok kapcsolódni. Mintha egy nyelvet beszélnénk - fogalmazhatnánk úgy is. És tényleg így van.

A szavakon túl a festészet nyelve a mi közös nyelvünk. Értjük és érezzük egymás szándékát, a még ki nem mondott gondolatokat. Érezzük a közelséget és a távolságot is.

Érezzük azt hogy mikor kell megszólalni és mikor kell csendben maradni. Érezzük, hogy mi az elég és azt is, amikor még hozzá kell tenni. Érezzük a közös alkotói folyamat ritmusát.

Érezzük a várakozás örömét a másik reakciójára, - mint amikor karácsonykor izgalmasabb adni és nézni, hogy hogyan örül a másik - valójában ez az önzetlen felemelő pillanat amiből szinte rögtön visszakapunk egy emelkedett hangulatot, egy szeretetteljes állapotot. Az adás szépségét.

Ha ezt művészként a festészet - emberként az élet- nyelvére kellene lefordítani, akkor teret és bizalmat adunk a másiknak, hogy kiegészítsen és emeljen bennünket. Emeljük egymást! Különben, hogyan is lehetne vállalkozni egy közös kiállításra, ahol bizony az elképzelések és szándékok gyorsan változhatnak.

A rivalizálás jelentéktelenné kell zsugorodjon és a támogató közegnek, inspirációnak kell a helyére lépnie, hogy két művész alkotói habitusa elférjen és teret kapjon egy vásznon. Minden egyes mozdulat - ecsetvonás - színválasztás - azt feltételezi, hogy kapcsolódási pontot adunk egymásnak és biztosítjuk a másikat afelől hogy beérjen bennünket. Innen aztán ismét tovább tudunk haladni a megkezdett közös úton.

Sok ilyen példát láthatunk magunk előtt az élet szinte minden területén.

A magánéletünkben, egy harmonikus párkapcsolatban, - vagy a sportban, - ahol a csapatjáték és az egyéni teljesítmény szimbiózisa vezet sikerre, - vagy akár egy festészeti kurzuson, ahol a mester megosztja a tapasztalatait és inspirálva tanít,

Ezáltal felfedi és átadja a mesterség titkait és az alkotás örömteli pillanatai felé irányítja lelkes tanítványait. Kiváltképp fontos a tudás ilyen formában történő tovább örökítése, hiszen mindkét művész közös mestere - Gasztonyi Kálmán is így indította el két tanítványát ezen az úton.

Matildát és Viktóriát beavatta a festészet rejtelmeibe és akkor még talán Ő sem sejtette, - bár gondolom titkon remélte - , hogy tanítványai az Ő értékeit is tovább viszik és erre a szilárd szakmai alapokra építkezve,- egy közös kiállításon mutatják be alkotásaikat.

Ebben a formában ez a kiállítás nem pusztán egy képmustra egy kávéházi szegleten, hanem egy gondolatébresztő festészeti és emberi párbeszéd amely egyben egy kis útmutató is mindannyiunk számára - az egymáshoz való viszonyulás - a bátor önkifejezés megosztása - a nyitottság és elfogadás tekintetében.

A KETTEN 1 VÁSZNON kiállítás azt sugallja, hogy számíthatunk egymásra - és bár az úton járva néha úgy tűnik - de mégsem vagyunk egyedül.

Gödri Matilda és Balogh Kovács Viktória kiállítása.