MOTHER NATURE - WATER

Előzmények

A "Mother Nature – Water" kiállítás nem csupán egy önálló esemény, hanem egy nemzetközi tárlatsorozat része, amely az elmúlt időszakban komoly szakmai figyelmet kapott. A természet és ember kapcsolatának újragondolását célzó tárlat első állomása a Dávid Galéria, majd a Liszt Institute Brussels volt, ahol a közönség és szakma egyaránt lelkes fogadtatásban részesítette a művészek munkáit.

Ezt követően a kiállítás meghívást kapott a szintén brüsszeli Michel Ange Fine Art galériába, ahol a tárlatot egy hónapon keresztül látogathatta a művészetkedvelő közönség.

A következő fontos állomás: TURNHOUT, Belgium kulturális gyöngyszeme – itt valósul meg a tárlat legújabb, kiterjesztett verziója,

Fine Arts Capital - Turnhout Summer Exhibition 2025

Belgiumban, Turnhout városában az Art UP Contemporary galériában kerül megrendezésre 2025 nyarán az exkluzív csoportos kiállítás, amely júniustól szeptember közepéig tart.

FŐ TÉMA: MOTHER NATURE – WATER

Ez a sorozat nemcsak kiállítás, hanem közös nyelv – művészi üzenet arról, hogyan képzeljük el a természethez való visszatalálást a víz elemen keresztül. A VÍZ – az élet forrása, az átalakulás szimbóluma, a természet egyik legerőteljesebb és legmisztikusabb eleme – áll a kiállítás középpontjában. A víz őselem, amely összeköt kontinenseket, mozgatja az évszakokat, alakítja a tájakat, és formálja a lelket. Ugyanakkor tükör is – amely visszatükrözi az emberiség jelenét, döntéseit, hibáit, szépségeit.

A víz nemcsak természeti kincs, hanem spirituális jelkép is – a megtisztulásé, a rugalmasságé, az érzelmeké és a belső egyensúlyé, amit egyre sürgetőbb újrateremtenünk a természethez fűződő kapcsolatunkban.

Kiállító művészek: 

HADAR TÍMEA

A világ nagy vallási tradícióinak legtöbbjében az emberek katedrálisok, templomok, szentélyek formájában építettek kultikus központokat, és e központokban, valamint a bennük megjelenített számos szimbolikus formában az univerzumról alkotott képüket fejezték ki. Kétségtelenül nem nehéz érzékelni a totalitást, vagy megérezni, hogy az ember éppen a világ középpontjában van, ha Európa nagy középkori katedrálisaiban vagyunk. Az indiánok számára azonban maga a természet világa volt a templom, és e szentélyen belül minden forma, funkció és erő iránt nagy tiszteletet tanúsítottak. A squamish ( jelentése: "szél anyja" és "az ünnepelt víz népe" )indiánok, Vancouver környékén élő, kanadai Első Nemzetekből származó indián törzs. A Squamish Náció területén erdők, folyók, tengerek találhatók. Ezek a népek a természetet nem »gondolták«, hanem – mint egy nagy megelevenedett szent testet: mint »a láthatatlan látható kifejeződését« – megélték. Nem egyedülálló, hogy az indiánok minden őket körülvevő természeti formát szentnek tartottak, hiszen más tradíciók (például a japán sinto) szintén isteni megnyilvánulásokként tisztelték a teremtett formákat. Ám az indiánok attitűdjében csaknem egyedülálló az, hogy a természet és az élet tisztelete vallásuk középpontjában áll: az őket körülvevő világ minden formája oly seregnyi értéket és jelentést hordoz, hogy együttvéve alkotják azt, amit az ő »doktrínájuknak« lehet nevezni.

Bár hajlamosak vagyunk elfelejteni, a természetet nem uralni kellene, sokkal inkább megtalálni a harmóniát vele, hiszen elengedhetetlen része az életnek. Hiába szeretjük azt gondolni, hogy nincs nálunk erősebb e bolygón, azért a természet az úr, amelyre érdemes vigyázni és visszatalálni hozzá.  

BODA SZILVIA 

DÓSA RÓBERT   

GÖDRI MATILDA 

GYIMESI ZSUZSA

KADRA VALÉRIA

"Biztonsággal kikötőbe érni" Az utazás nem csupán az érkezésről szól, hanem az elindulásról is. Ez a folyamatos kielégítetlen vágy arra ösztönöz, hogy mindig valami újat fedezzünk fel. Ez a holnapról szól, mindig holnapról... Az életben minden nap új horizontok vonzanak bennünket, azzal a reménnyel, hogy a végén biztonsággal révbe érünk és újrakezdhetünk.

"Örszem" Az "Őrszem" emlékeztet minket arra, hogy a természet, az emberiség által okozott sebek ellenére képes meggyógyulni, ha vigyázunk rá és szeretjük. Az emberi fejlődés és a környezet tisztelete közötti harmónia lehetségessé válik, ha mindenki vállalja annak a felelősségét, hogy Őrszem legyen, vigyázva Földünkre a jövő generációk számára.

KARDA BORÓKA 

MÉLYSÉGEK ÉS MAGASSÁGOK 

KORENY ILDIKÓ

Hullámkeringő - A hullámok szelíd tánca hasonlóan kecses, mint a keringő: finoman sikló, elegáns és légies. Örökös mozgásban, végtelen harmóniában, ölelkezve, eltávolodva, hajlongva - a lét legnagyobb harmóniáját és folytonos dinamikáját tükrözik.

Őskáosz - a Föld születése - Kezdetben, bolygónk kialakulásakor már láthatók az őselemek: a víz, a tűz, a földkéreg, a légkör, de mindez még kialakulatlanul kavarog. Valahogy így képzelem, ahogy az őskáoszból kezd összeállni a Föld, miközben még forr a felszín és a levegő, csaponganak az ősóceán hullámai. Ugyanez a kavargás, kialakulatlanságból kibontakozni készülő rend van bennünk nagy életváltásaink idején. Az összetevők már megvannak, de nekünk kell belőle egy működő rendszert gyúrni, bátran belépni egy szép, új világba.

KOVÁTS GALINA

Arany lagúnák
Technika: akril, struktúrpaszta, arany metálfólia, UV-védő lakk, vászonra.  Az Arany lagúnák című mű a mélykék és arany színek kölcsönhatásán keresztül idézi meg az alkonyati vízfelszín tükörszerű ragyogását. A struktúrpaszta és az aranyfólia által létrehozott organikus textúra a hullámzó vízre vetülő napfény játékát utánozza. A kompozíció egyszerre nyugalmat és erőt sugároz, a természet kettősségét ragadva meg: csendes, mégis örökké változó. A festmény a víz lényegéről való vizuális elmélkedés – mint tükör, mint rejtély, és mint az élet forrása.

A Mélység Szelleme egy mitikus vízi lény jelenlétét idézi meg. Az örvényszerű kompozíció gazdagon texturált rétegeivel és fémes csillogásával egy csendes lényt sejtet, amely a mélységből bukkan elő. A központi forma – amely egyszerre emlékeztet halra és egy ősi szellemre – arany és réz árnyalatokban ragyog a kavargó kékek és mélyzöldek hátterében. A festmény az absztrakció és a tudatalatti határán mozog, és elmélyült párbeszédre hív a tenger – vagy a lélek – ismeretlen mélységeivel.

LŐRINCZ KRISZTINA 

Játssz a vízzel! 

A víz archaikus szimbólum, minden kultúrában, vallásban a teremtés legelején megjelenő elem. A vízhez való kapcsolódásunk szükségszerű, mert az élethez nélkülözhetetlen. Hogyan kapcsolódunk a vízhez, a természethez, önmagunkhoz, másokhoz? Meglátjuk-e önmagunkban a mindenre kíváncsi, mindenre rácsodálkozó tiszta szívű gyermeket? Aki még hitt a lehetetlenben, a csodákban. A gyermeki lélekben a misztikum és a valóság összeér...

NAGY KÁLMÁN

HAJNALI FÉNYEK - A természet és az ember kapcsolatának lírai megfogalmazása, amely szorosan kapcsolódik a "Mother Nature – Water" koncepcióhoz. A festmény a víz és a fény találkozásának pillanatát örökíti meg, ahol a hajnali derengésben a vízfelület tükröződései és a fény játékai együttesen teremtenek megnyugtató és meditatív atmoszférát.

A művész ecsetkezelése és színválasztása révén a víz nem csupán természeti elemként jelenik meg, hanem a festményen keresztül a néző átélheti a természet nyugalmát és az emberi lélek mélységeit, amelyek a víz és a fény harmóniájában egyesülnek.

Ez az alkotás tökéletes példája annak, hogyan képes a művészet közvetíteni a természet erejét és szépségét, miközben mélyebb gondolatokat ébreszt az ember és a környezet kapcsolatáról.

ZUHATAG - Ez az absztrakt festmény a természet dinamikus erejét és az emberi érzelmek sodró lendületét jeleníti meg. A művész élénk színkontrasztokkal és lendületes ecsetvonásokkal ábrázolja a víz zuhatagának mozgását, amely egyszerre idézi a természet erejét és a belső lelki folyamatokat.

A festmény a víz motívumán keresztül kapcsolódik a Mother Nature – Water koncepcióhoz, ahol a víz nem csupán természeti elemként, hanem az élet és az érzelmek szimbólumaként jelenik meg. A Zuhatag így nemcsak a természet szépségét és erejét mutatja be, hanem az emberi lélek mélységeit és az érzelmek áramlását is.

RUTH SCHMIDT

A tenger kettőssége számomra – egyszerre félelmetes és tagadhatatlanul gyönyörű – tökéletesen tükrözi a természet varázslatos erejét és csodáját. Ez az óriási erő sugárzik a hullámok tomboló lendületéből, miközben mély, titokzatos mélységei titkokat rejtenek. A tenger hatalmassága alázatot ébreszt bennem és mély tiszteletet illetve kíváncsiságot kelt a benne rejlő titkok iránt, amelyek legalább annyira lenyűgöznek, mint amennyire félelmet keltenek.

SOÓS EDINA 

A "Biodiverzitás a lombikban" című festményem a víz, mint az élet bölcsője és a természet sokféleségének összefonódását jeleníti meg, a környezet és az élőlények belső kommunikációját, a folyamatos fejlődés és megújulás lehetőségét, az élet eredendő értékeit állítva a középpontba. A különféle állatfajok embrióinak ábrázolása nemcsak az élet kezdetét, hanem az univerzális, minden élőlényre jellemző fejlődési folyamatot is szimbolizálja. A címben megjelenő lombik motívum a tudományos beavatkozás, a mesterséges környezet és a természetes folyamatok közötti határ elmosódását jelzi. Felveti a kérdést: meddig őrizhető meg a természetes biodiverzitás, ha az élet forrása – a víz – veszélybe kerül, vagy ha az ember egyre inkább laboratóriumi körülmények között próbálja fenntartani a sokféleséget? A "Biodiverzitás a lombikban" egy vizuális elmélkedés az élet eredetéről, a természet törékenységéről és a víz szerepéről az élővilág sokféleségének fenntartásában. A mű központi üzenete, hogy értékeljük újra kapcsolatunkat a természettel, és gondolkodjunk felelősséggel a víz, mint az élet forrásának védelméről.

STORK DÓRA 

Soarin' Dreams (diptych) - Ez a diptychon a játékos szabadság, az emlékek és az idő áramlásának vizuális metaforája. A papírrepülők a gyermeki képzelet és a levegőbe írt álmaink jelképei, amelyek szelíden sodródnak egy organikus, vízszerű felületen. A shellac burn technika által létrehozott sejtelmes textúrák a víz felszínén tükröződő múltunkat és jelenünket idézik. A kép a mozgás és nyugalom egyensúlyában hív belső utazásra – az álmainkon keresztül önmagunkhoz.

Floating Fields - A víz, föld és ég folyamatos egymásba olvadását jeleníti meg. Az enkausztikus rétegek és a shellac burn technika révén létrejött organikus textúrák lebegő tájakat, sejtelmes horizontokat és a fény állandó mozgását idézik. A víz itt nemcsak elem, hanem formaalakító erő és tükör is: az örök változás, az idő és a természet körforgásának vizuális lenyomata.

SZ SZABÓ JÚLIA

Vízlélek: eredetileg 2014–ben készült kollázs amelyet digitalizálás után giclée printként állítottak elő, majd ráfestettek helyenként akrillal.

Az *Vízlélek" az ember és a víz összefonódását ábrázolja. A víz állandó mozgásban van, akár a lélek, amely önmagát keresi. Az alak részben feltárul, részben elmerül, miközben tükröződések vezetnek a belső világ felé. 

SZABÓ KATA

Lemerülve - Lebegés - Lebegés a végtelen térben. Elmerülve, lemerülve a körülöttünk zajló eseményekben, ahol megcsillannak a reménysugarak, ahol keressük egymást és a kiutat.

Kincseink - vizeink - Víz! Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

TENKES BRIGITTA

Flow - A festmény a víz örök mozgását állítja középpontba, kék árnyalatokban áramló forma és fény találkozása, amely egyszerre nyugodt és kiszámíthatatlan. A víz itt nemcsak természeti elem, hanem a lét egyik legősibb metaforája. Ahogy a víz utat tör magának, úgy haladunk mi is az életben, néha simán, akadálymentesen, máskor kanyarogva, örvénnyel küzdve.

Az áramlás az élet állandó változását idézi, nem állunk meg, minden mozdulat, minden döntés, minden nap egy újabb lépés a saját medrünk mentén. A Flow cím nemcsak a víz mozgását jelöli, hanem azt a lelkiállapotot is, amikor eggyé válunk a cselekvésünkkel, amikor nem a célra figyelünk, hanem magára az útra.

A víz mint szimbólum az alkalmazkodóképességet is képviseli. Nem tör meg, hanem utat talál és emlékeztet arra, hogy az életben sem kell mindig harcolni, néha csak együtt kell haladni az áramlattal. A Flow tehát nemcsak egy tájképi impresszió, hanem egy lelki térkép is, hogyan élhetünk teljesebben, ha nem ellenállunk, hanem megtanulunk áramlani.

Tarn (Tengerszem) - Ez a festmény egy elzárt, titokzatos világba vezet: egy barlang mélyén megbúvó, sötétkék tengerszemhez, amely olyan, mintha nem is ezen a világon létezne. A víz vibrál valami belső feszültségtől, mintha emlékek vagy érzések lebegnének alatta kimondatlanul.

A kép mozgalmassága mélységet hordoz. A kékes, szürkés színek hidegek, szinte fájdalmasan szépek, olyan érzéseket idéznek, amiket nem mindig merünk közel engedni: a vívódást, a vágyódást, a küzdelem pillanatait. A barlang sötét boltívei ölelésként zárják körül a tengert, de ez az ölelés nem biztonságos – inkább egyfajta bezártságot idéz a saját valónkkal, amely nem enged szabadulni.

Mégis a nézőt arra hívja, hogy ne rohanjon tovább, hanem nézzen bele ebbe a néma, mély tükörbe/víztükörbe és kérdezze meg magától, mit rejt a mély? Mit nem mondtam még ki? A festmény lényege, hogy tér maradjon a belső felfedezésnek.

Ez a tengerszem nem a természet része, hanem a lélek egyik rejtett zuga. Egyszerre félelmetes és gyönyörű, mint minden, ami igazán mély.