Ismét egy MŰTERMI PILLANATKÉP

Szia!

Fiam, egy kisebb húzódás miatt kihagyta a mai edzést és itthon pihenve a következő rövid elbeszélést írta a "Szellem" c. képemhez.

Csatolom az írást és a képet is.

Szép estét kívánok.

Béla

SZELLEM 

Barátom, régóta ismerjük egymást, sok mindent éltünk meg együtt: jót, rosszat, számunkra teljesen irrelevánsat. Pontosan tudod, hogy mennyire tisztellek és felnézek rád, illetve felnéznék rád, ha nem egy szellem lennél. Viszont meg kell mondanom, hogy ez a nyakkendő nem illik hozzád. Barátom, rengeteg közös vonásunk van, azonban véleményem szerint én egy mirzsinykével szebb vagyok. Nem én találtam ki ezt, hanem mások mondták; olyan szellemek, akiknek a véleményét nagyra tartom. Azonban ez a tény ne szegje kedvedet semmitől! Ettől függetlenül még egy remek szellem vagy. A humorérzéked különösen jó, bizonyos helyzetekben elég szellemes tudsz lenni. Azért ez mindenképp pozitívum. Barátom, a mai világban az őszinteség a legfontosabb. Az, hogy véleményünket kendőzetlenül feltárjuk a másik előtt. Hiszem, hogy az igaz barátok minden percben így tesznek. A barátság olyan, mint a jó bakancs: ha gondját viseled, sokáig kitarthat. Barátom, a világ nem fekete-fehér, hanem nagyon is színes. Ahány színkombináció létezik, annyiféle teremtmény él a Földön. És mindenkinek meg lehet a saját véleménye, amit megoszthat a többiekkel. Ehhez tartom magam, és neked is ekképp kell cselekedned. Barátom, előttünk most az a színes világ. Egy gyönyörű, utánozhatatlan paradicsom. Látod, a nap már felkelt, a hegyek, a tavak virulnak a boldogságtól. Nézz le egy pillanatra, és egy szelíd macskát pillanthatsz meg a kerítés mellett. Ha pedig van kellő képzelőerőd, fejedben még a nyávogást is hozzá tudod tenni. Vagy az nem is egy macska? Most, hogy így tüzetesebben megfigyelem, furcsa alakja van. Lehet, hogy valamiféle madár, például varjú. Várj... Egyáltalán állat? Lehet, hogy növény, vagy egy rozoga, egyszintes házikó. Túlzottan szűk a látásmódom: miért ne lehetne egy puszta folt? Kavarognak fejemben a gondolatok. Előbb még biztos voltam mindenben, most már kételkedem a legapróbb kérdésben is. Nem kizárt, hogy az egész optikai csalódás. Barátom, neked mi a véleményed? ... Barátom, egyáltalán hallasz engem? Veled meg mi történik? Hangod gyenge. Beteg vagy? Egyre halványabban pislákolsz, körvonalaid összemosódnak. És folyamatosan mész össze. Mi folyik itt? Hé! Nem hagyhatsz magamra! Mihez kezdenék nélküled? Fontos vagy nekem! Ha őszinteségem bántott meg, kész vagyok véleményemet megmásítani csakis azért, hogy itt maradj. Mások is így tesznek nap mint nap. Hallod? Ezek szerint nem... Egy igaz barát nem megy csak úgy el! Kész. Vége. Már nem is látlak... Szó nélkül elúsztál. Egyedül maradtam. A végtelen, kiszámíthatatlan világban. A saját árnyékomat bámulom. Kedvesen rámosolygok, de ő nem viszonozza azt. Lassú mozdulattal utánanyúlok, azonban eszembe jut, hogy ő csupán egy magatehetetlen árnyék. Szelíd hanggal megszólítom. Hiába, nem válaszol. Én ezt nem bírom... Érzem, ahogy gyengülök. Sejtem, hogy körvonalaim összemosódnak, miközben szép lassan elhalványulok. Nincs, ki utánam kiáltson: "veled meg mi történik?" Egyedül vagyok. A magány nem nekem való. Hogy miért, azt nem tudom. Érzem csak: szerteszakít ez a kín... Balog Péter