LESZKOVEN - ELVONULÁS

Mivel testvérem nem született, így sokáig a ceruza és a rajzlap volt a társ az elvonlulásaimban. Rajzoltam!

Szerettem ezeket a kreatív órákat a gondolataimmal tölteni és rajzokban kifejezni. A művészet, a festészet mindig közel állt hozzám. Az életem részét képezte, de a legbelső énemet nagyon sokáig nem hagytam kibontakozni. Sokszor ábrándoztam róla, hogy festek, alkotok, viszont nem volt megfelelő inspiráció.

Felnőttként a párommal egy hirtelen ötlettől felbuzdulva elutaztunk Párizsba. A Rivoli 59-ben a művészek által kapott élmények alapján megfogalmazódott bennem, miért is ne festhetnék, ragadhatnék ecsetet, festőkést. A Párizsban eltöltött pár nap magával ragadott. Miután hazaértem eldöntöttem, hogy megfestem az élményeimet absztrakt festészeti nyelven. Festettem!

Aztán hamarosan egyik pillanatról a másikra Velencében a Peggy Guggenheim Collectionban találtuk magunkat a párommal. Tudtam, hogy nekem akkor pont ott kell lennem és látni azon emberek alkotásait akik a legnagyobb hatással voltak rám. Álltam egy órát Jackson Pollock festménye előtt. Centikről szemléltem Kandinszkijt, Mirót, Rothkot és sorolhatnám.

Ezek után még inkább azt éreztem festenem kell!

Láttam, látom a gondolataimban a kész képet és amikor pontosan tudom, hogy minden a helyén, akkor nekilátok festeni.

Kérdezték már sokan miért festek?

-Azért, hogy ha csak egy pillanatra is, de kiragadjam a színeimmel a szemlélőt a szürke, gondterhelt hétköznapjaiból. Elgondolkozzon a látottakon és érezze, hogy abban a pillanatban egy új érzést, élményt kapott.

Amióta elkezdtem festeni, megismertem sok remek alkotó embert.

A festészet által kinyílt számomra egy új világ!