Több mint egy kiállítás. Egy közösség.

Amikor egy kiállítás megnyitja kapuit, a látogatók többnyire a falakon látható művekkel találkoznak. Ritkábban gondolunk arra a hosszú útra, amely idáig vezetett. A hónapokon át tartó szervezésre, a kurátori döntésekre, a közös gondolkodásra, a kételyekre, az újrakezdésekre, és arra a rengeteg láthatatlan munkára, amely végül lehetővé teszi, hogy egy-egy kiállítás megszülethessen.

Az OPEN DOORS megnyitóján volt alkalmam köszönetet mondani mindazoknak, akik hittek ebben az útban. Most, pár órával a megnyitót követően, ezt szeretném írásban is megtenni.

Mindenekelőtt köszönöm művészeinknek a bizalmat. Azt, hogy alkotásaikat nem csupán bemutatják, hanem gondolataikat, kérdéseiket és belső világukat is megosztják velünk. Hiszem, hogy minden kiállítás párbeszéd – és ehhez bátorság kell mind az alkotó, mind a befogadó részéről.

Köszönöm kurátorainknak azt a szellemi munkát, amely nélkül ezek a kiállítások nem lennének ugyanazok. A kurátori munka számomra nem egyszerű rendezés vagy válogatás. Sokkal inkább hídépítés: kapcsolatot teremteni művek, művészek, korszakok és gondolatok között, hogy a látogató ne csupán képeket lásson, hanem összefüggéseket fedezzen fel.

Köszönöm mindazoknak, akik a Fine Arts Capital közösségét építik. Az önkénteseknek, partnereinknek, támogatóinknak, barátainknak és mindazoknak, akik jelenlétükkel, munkájukkal vagy akár egyetlen biztató mondattal hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a közösség évről évre erősebb legyen.

Az elmúlt időszak megerősített abban a hitben, hogy a művészet valódi ereje nem csupán az elkészült alkotásokban rejlik. Hanem azokban a kapcsolatokban, amelyeket létrehoz. Egy kiállítás véget érhet. Egy közösség azonban tovább épül.

Hiszem, hogy a művészet nem verseny, hanem közös felfedezés. Minél több nézőponttal találkozunk, annál gazdagabbá válunk. Ezért tartom fontosnak, hogy a Fine Arts Capital ne csupán kiállításokat szervezzen, hanem olyan nyitott szellemi teret hozzon létre, ahol művészek, gyűjtők, kurátorok és látogatók egymást inspirálhatják.

Az OPEN DOORS számomra nemcsak egy kiállítás címe. Egy szemlélet is. Nyitottság az új gondolatokra. Nyitottság egymás felé. Nyitottság arra, hogy a művészeten keresztül jobban megértsük önmagunkat és a világot.

Az elmúlt év sok eredményt hozott. De talán ennél is fontosabb, hogy egy olyan közösség formálódik körülöttünk, amely hisz a művészet értékteremtő erejében. Ez a hit kötelez bennünket arra, hogy tovább dolgozzunk, fejlődjünk, kérdezzünk és új ajtókat nyissunk.

Mert végső soron nem a kiállítások száma határozza meg egy közösség értékét, hanem az a bizalom, amelyet képes felépíteni.

Köszönöm, hogy ennek az útnak együtt lehetünk a részesei.

Dávid Norbert